Dráva-mente Települések
A Dráva-menti települések bemutatása



Babócsa

Babócsa a történelem során a térség központja volt. Az Árpád-kori település (bencés monostor, ill. gótikus katedrális) romjai mellett számos török épületet (palota és egy közfürdő) is rejt.
A jelenlegi település Barcs felőli határában található a Babócsai Basakert Természetvédelmi Terület. Ez a 12 hektáros nárciszos Európa legnagyobb vadvirágos kertje, vadon élő csillagos nárcisz ekkora mennyiségben sehol másutt nem található meg. Minden tavasszal a védett csillagos nárciszok virágpompája borítja be a területet. Minden évben május első szombatján kerül megrendezésre a már nemzetközileg is ismert Nárcisz Fesztivál és Nárcisz Futás, utóbbi 14 km-es távon Barcstól Babócsáig tart. Sok érdeklődőt vonz a dél-dunántúli fogathajtó bajnokság és a gyógyfürdő szabadtéri termálmedencéje is, valamint a vadban gazdag erdők. Babócsától nem messze a Dráva holtágai által körülölelt Erzsébet-szigeten járhatják végig a túrázók az Erzsébet-szigeti Tanösvényt. A vasútállomás előtti utcából induló kb. három kilométeres út gépkocsival és kerékpárral is könnyen megközelíthető. Amíg elérjük az egyik leghangulatosabb Dráva-ártéri sétautat, elhaladunk egy üde rét és a Mérus-erdőrezervátum között.


Barcs

A Somogy déli kapujaként is emlegetett Barcs 1979 óta visel városi rangot, és jelenleg 12000 lakos otthona. A Dráva ?fővárosának? fő turisztikai vonzerejét a természeti környezete jelenti, de a város maga is számos lehetőséget nyújt kellemes időtöltésre. A hídfő keleti oldalán folyami strand, vízisport telep, valamint a központban a Barcsi Termálfürdő és Rekreációs Központ várja a vendégeket. Akik hajózni szeretnének, azok a hajókikötőből induló sétahajóról csodálhatják a Dráva folyót és az út során bejárhatják a Csomoros-szigetet is. A bátrabbak folyóvízi sportokat is kipróbálhatnak a barcsi közúti híd alvízi oldalán lévő telephelyen és kikötőben. A város kulturális látnivalói közé tartozik az 1806-ban épült Krisztus király római katolikus templom és a helyi történelmet bemutató Dráva Múzeum. A lovaglást szerető vendégeket a Hartmann Lovas Fogadó várja.
Az 1979 óta működő múzeumnak a múlt század végén épült egykori gabonaraktár ad otthont. A múzeum tájmúzeum, mely a térség képzőművészeti, néprajzi, történeti, természeti értékeinek bemutatásán túl tudományos funkcióval is rendelkezik. A múzeumban egy állandó kiállítás keretein belül Barcs város és környékének régészeti, néprajzi értékei, illetve története kerül bemutatásra, míg időszaki kiállításai részben történeti és néprajzi, részben képzőművészeti alkotások bemutatásának adnak otthont. A turistákat egy kihelyezett kiállítás is várja: a tűzoltóságon a tűzoltóság történeti kiállítása tekinthető meg. A városi múzeum levéltári funkciót is betölt, így számos kutató is felkeresi.
1974-ben alakult meg 34 km2 területen a Barcsi Ősborókás Tájvédelmi Körzet, mely 1996 óta a Duna-Dráva Nemzeti Park egyik kiemelt jelentőségű területe. Megtalálhatóak itt a száraz buckatetőkön a mészkerülő homoki gyepek, a borókások, a homoki tölgyesek, az égeres láperdők, közel 30 láptó, halastavak, melyek célja nem a halászat, hanem a növény- és állatvilág megőrzése, illetve a már kultúrerdővé vált erdősségek.
A Város Vezetősége a belváros területére egy kerékpározhatósági koncepciót készít, hogy az ide érkező kerékpárosok rendezett körülmények között haladhassanak át a településen.


Berzence

A település határában a kavicsos üledék bányászatának következtében több hektáros bányató alakult ki az úgynevezett Garics-i területen. A patakok széles és mély árkain számos halastó és víztározó található. Kiemelésre méltó a tájértékek sorából a település központi részén található középkori várrom, mely a palánk erősítésű vár téglafalú tornyának romját és a "várdombot" foglalja magába. Épített örökségük része a Festetics család vadász kastélya, a barokk Szent Kereszt templom, az itáliai oltárképekkel díszített Szent Antal kápolna, a Jézus Szíve kápolna valamint az Árpád téren levő "Nepomuki" szoborcsoport.


Bélavár

Takaros pincék sora és páratlan természeti környezet, kilátás fogadja a szép hegyekkel és bükkössel övezett Kerék?hegy vendégét Bélaváron. A folyó mindössze 500 m-re a falutól alakította ki medrét, egyes holtágakban kavicsbányászat folyik, a kitermelés után maradt bányató pedig a környékbeliek kedvelt fürdő- és kirándulóhelye. Fontos esemény az évente, Szent Víd napján megrendezésre kerülő búcsú.


Bogdása

A község kulturtörténeti és képzőművészeti értékeinek sorában meg kell említeni az itt élő Szatyor Győző grafikus, faszobrász és népi iparművész által fából készített, népi motívumokat idéző köztéri emlékművet és a térség legrégebbi, XV. századi római katolikus templomát. Szatyor Győző műhelye előzetes bejelentkezés után látogatható. A település Faluháza jó állapotban megőrzött, régi tornácos parasztház.


Bolhó

z első hivatalos irat 1332-ben említi a községet. A vidéket sokáig jórészt horvátok lakták, és csak a 1890-es évek végére vesztette el az itt élő közösség ezt az identitását. Legfontosabb eseményük az Anna napján megrendezett búcsú.


Cún és Szaporca

A településektől déli irányban található a Duna-Dráva Nemzeti Park egyik legértékesebb területe Cún-Szaporcai holtág. Nyílt vízfelülete nagyon kicsi, főként nádasok és bokorfüzesek helyettesítik, ami azonban kiváló élőhelyet jelent a változatos állatvilág számára. Megtalálhatóak itt a fűz-nyár ligeterdők és a keményfaligetek is. Madárvilágát tekintve is fontos élőhely a holtág. Él itt fokozottan védett szürke és vörös gém, törpegém, bölömbika, gyurgyalag.


Csokonyavisonta

A település legismertebb vonzereje a Termál- és Strandfürdő, de a látogatóknak érdemes megtekinteni a római katolikus és református templomokat valamint Nagyatádi Szabó István szülőházát is. Csokonyavisonta szülötte Xantus János, akiről világhírű regényalakját, Old Shatterhand-et mintázta Karl May.
A község előtt a valaha jellemző külterjes gazdálkodás emlékét őrzi a védett fás legelő, ahol az árnyat adó hatalmas magányos öreg fák (közel hat méter kerületű törzsekkel) több védett madárfajnak (pl. feketególyák és rétisasok) nyújtanak élőhelyet, menedéket.
Barcstól keletre található a barcsi horgászparadicsomot, a gyönyörű Kis-Bók (Drávai holtág), és a Középrigóci kastély és parkja, mely ma kollégiumként működik. Közvetlenül a 6-os út mellett (a vasúti átkelő közelében) látható a kb. háromszáz éves Patkó Bandi fája, mely hazánk egyik legnagyobb kocsányos tölgye. Tőle nem messze gyönyörködhetünk a szintén védett Lant Alakú Feketefenyőben. A Rigóc-patakon kialakított ún. 9-es tó kedvelt kirándulóhely, mivel télen-nyáron gazdag madárvilágnak ad otthont.


Csurgó

Csurgó városát először egy 1019-es oklevél említi. A település jelentős kulturális szereppel bír a térségben. A Festetics György gróf alapította református gimnáziumban sok neves tudós és művész megfordult. A gimnázium védett parkjában a városhoz kötődő több hírességnek emléket állítottak, köztük Csokonai Vitéz Mihálynak is, aki itt írta meg és adta elő tanítványaival két drámáját. A régi iskolaépület ma a városi múzeumnak ad otthont. Említést érdemel még a látnivalók sorában a Szentlélek templom is.
A Csurgó és Gyékényes közötti területen a Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz tartozó Lankóci erdő őrzi az egykori ártéri élővilág mocsári, lápi, és erdei társulásainak természeti kincseit, védett növényei között orchideákkal. A mélyebben fekvő égerlápokat a magasabban fekvő területeken fokozatosan felváltják az égerligetek, a tölgy-kőris-szil ligeterdők majd a gyertyános tölgyesek. A térség botanikai ritkaságai a tavaszi tőzike és a kockás liliom.


Csurgónagymarton

A Csurgótól északra fekvő Csurgónagymartonban tekinthető meg az Ómági Panzió néprajzi kiállítása. Érdemes kitérőt tenni a település mellett fekvő Ágneslaki Arborétumba, ahol a Dél-Dunántúl egyik legjelentősebb fafajgyűjteménye található.


Darány

A különleges természeti értéket jelentő belső-somogyi homokvidék és a hozzá tartozó lápvilág sajátos hangulatú élőhely-együttese a Barcsi Borókás. Ennek területén a Darány közelében lévő parkolóból indul a Borókás Tanösvény. Itt kellemes séta keretében tájékoztató táblák segítségével a túrázók megismerhetik a terület sajátos élővilágát. Az értékes élőhely 2000-ben egy tűzvész során majdnem teljesen megsemmisült. A Borókásban legel a Nemzeti Park fekete racka nyája.


Diósviszló

Diósviszló neve az írásos forrásokban először 1313-ban bukkan fel Vyzlau formában, későbbiekben Baranyavyzlow alakban fordul elő. A név eredete a Veceslav, vagyis Vencel személynévre vezethető vissza. A Diófás előtag megkülönböztető szerepű. Mások szerint nevét a ligetes diófa ültetvényekről kapta, melyből még ma is sokat megtalálhatunk. A település a középkorban várral rendelkező nagy múltú település lehetett. A Márfa és a mai falu között elterülő ingoványos területen alakult ki, és több településrészből állt az évszázadok folyamán melyek elevezésükben még ma is megvannak. A mai helyén a település az 1730-as években került egy rendelet eredményeként. A török hódoltság másfél évszázada alatt is lakott magyar falu volt, ebben az időszakban váltott vallást a lakosság (ahogy a környéken szinte mindenhol), katolikusból reformátussá. Az emberek a török és vallási üldöztetések elől a falu puszta elnevezésű külterületére menekültek, ami egy berekkel, náddal sűrűn benőtt ingoványos rész. Református templomuk copfstílusban épült 1800-1804 között, a lelkészlak 1885-ben készült el. A lakosság nagy része mind a mai napig református magyar.
2001-ben egy Phare támogatással megépítették az Ormánság kapujának is nevezett haranglábat.
Diósviszló turisztikai szempontból rendkívül szép helyen van. A település fölé magasodó ?hegyoldal? és a kék turistaút jó lehetőségeket kínálnak a természetjárásra, lovaglásra. A ló-barátokat szívesen látják a település Rádfalva felőli utolsó házában, ahol a fáradt turisták, kultúrált környezetben kipihenhetik a fáradalmaikat.


Drávafok

A településen érdemes meglátogatni a katolikus templomot, a református templomot, valamint a Fodor Kúriában működő Ormánság Alapítványt, mely biogazdálkodással és alternatív erőforrásokkal kapcsolatos programo-kat nyújt a látogatóknak.


Drávaiványi

A településről szóló első írásos emlék a 14. századból származik, mikor is az 1332-es pápai tizedlajstrom plébániás helyként említi. A török hódoltság alatt is lakott település volt, lakói többségében magyarok. A rég nem üzemelő mészégető melletti Cilinának, Csernának nevezett helyen a török hódoltság előtt egy Cilina nevű kicsi település volt, mely elnéptelenedett. Az 1792-ben épült, késő barokk stílusú templom az Ormánság egyik kiemelkedő emléke. A templom mennyezetén 167 darab festett kazetta van, egy-egy sorban kilenc, a félkörös apszisnál négy sorban hét. A léckeretek találkozásánál vörösre festett, faragott fagombocskákat helyeztek el díszítésül. A mennyezet középpontjában, napkorongban van az úgynevezett "király kazetta" a készíttetők adataival. Itt található az Ormánság református templomaiban látható egyetlen figurális ábrázolás, a kardot tartó, halfarkú, koronás női alak (sellő) mellette csőrében olajágat tartó galambbal és hallal. A művész nevét nem ismerjük, de a színek és a motívumok jellege alapján feltételezhető, hogy a festés 1792-ből, a templom építésének idejéből való, és Gyarmati János vajszlói asztalos munkája. (Ő festette a a kovácshidai és a kórósi templomok kazettás mennyezeteit is.) A templom berendezése, a festett fakarzat, a szószék, a Mózes-szék, a padok a népies rokokó stílus jegyeit mutatják. Az egyik régi oszlop egykor egy Angster orgonát tartott.


Drávakeresztúr

A Dráva-sík jellemző gazdálkodási formája volt a legeltető állattartás. Ennek emlékeit őrzik a település melletti fáslegelők. Kialakulásuk a ligeterdők letermelésével kezdődött. A tarra vágott erdők helyén nem neveltek új erdőt, hanem legeltetni kezdték a területet. Valószínűleg néhány terebélyesebb, böhöncös fát meghagytak, hogy a legelő jószágnak legyen hol delelni. A későbbiek folyamán a tövises bokrok védelmében újabb fák nőttek ki, amelyek szabad állásban fejlődve alakjukban lényegesen eltérnek az erdőkben fejlődő sudár társaiktól. Terebélyes koronájuk alsó részét a legelő állatok lerágták, ezért jellegzetes képet mutatnak. Jellemző fafajaik: kocsányos tölgy, magyar kőris, gyertyán, vadkörte.
Ritka kivétel az itt látható fáslegelő, hiszen a fekete- vagy csomoros nyarak nem tartoznak a fáslegelők jellemző fafajai közé. Nevét a törzsén lévő alvó rügyektől kiduzzadó csomókról kapta.


Drávaszabolcs

A falu neve 1216-ban fordul elő írásos forrásban először Zobolsu alakban. A török hódoltság alatt is fennmaradt a település. Drávaszabolcs fejlődését a XX. században két tényező segítette: 1906-ban a folyón átívelő híddal forgalmas átkelőhellyé vált Horvátország felé, később a megye gyorsan fejlődő vasúti hálózata is érintette. A II. világháború miatt jelentősen megváltozott a helyzet. Nagymértékű pusztítás érte a környéket 1945 kora tavaszán (elpusztult a híd is), amikor a német hadsereg támadása horvát területről itt érte a Dráva bal partját. Drávaszabolcson a házak 99 százaléka megrongálódott.
A második világháborúban felrobbantott híd helyett épített Dráva-hidat 1974-ben adták át, és ekkor nyílt meg a mai határállomás, amely hivatalos vízi határátkelőhely is.
A terület, amelyen Drávaszabolcs és környéke éli mindennapi életét, a Dunántúl egyik legjellegzetesebb tájegysége, a Dráva síkjának délnyugati szögletében fekszik. A vidék nyugati határán fekvő Drávafok és a keleten található Diósviszló között húzódó, a Dráva folyó vonalát követő, északról a Siklós-Hegyszentmártoni alacsony hegységgel bástyázott területet különleges néprajzi sajátosságok határozzák meg. Ennek a vidéknek a neve Ormánság. Az Ormánság azonban elsősorban néprajzi, és csak másodsorban földrajzi fogalom. Földrajzilag Drávaszabolcs, sőt a tőle keletre fekvő Gordisa is ehhez a területhez tartozik és életkörülményeiben, szokásaiban, ősi eszközeiben sok rokon vonást mutat, de mert nyelve, viselete, eredete más, nem nevezzük Ormánságnak. Az itt épült falvak határában mindenütt található egy-egy ?urma?, néhol több is, amelyeket a régen medréből igen gyakran kilépő Dráva hordott, ?urmolt? össze. Éghajlata ? mivel a táj szubmediterrán klímahatás alatt áll ? kedvező. A határállomás előtt várja a sétahajózásra vágyókat a Szirén sétahajó.


Drávaszentes

Drávaszentesen nyílt meg 2004 őszén a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságának Látogató Központja. Az épület mögötti réten látható hazánk számos őshonos háziállatfaja: mangalica sertések, racka és cikta juhok, kecskék, szürkemarha gulya. A látogatók az épületben kiadványokat, térképeket vásárolhatnak a területről, a nemzeti park munkatársai pedig különböző programokat nyújtanak a csoportok részére. A Központban igénybe vehető szállás és kerékpárt is lehet kölcsönözni.
A Látogató Központtól indul a Drávaszentesi Üde Rétek Tanösvény, amely a nedves rétek élővilágát tárja a turisták elé. A tanösvény a madármegfigyelő toronynál végződik, ahonnan a tocsogókban madárvonuláskor ritka, védett fajok is felbukkannak.


Drávasztára

A falu első ismert neve a középkorban Stara Vea, vagyis Ófalu, ami azt valószínűsíti, hogy lakói a Szlavóniából származó slavinok voltak. Írásos emlékekben 1327-ben bukkant fel először Ztara néven János fia Pál de Ztara földesurának nevében, majd 1472-ben Thothstara, 1536-ban pedig Izthara néven fordul elő. Birtokosai voltak a Sztára család, a Garai család, Corvin János, a Perényi család, a sellyei uradalom, a Batthyány család, báró Biedermann, gróf Draskovics Iván. A török hódoltság során magyarok által lakott faluba 1720-1744 között horvátok települtek be. A horvát kultúra ápolását szolgálják az 1993-ban megalakult Biseri Drave /Dráva Gyöngyei/ hagyományőrző tamburazenekar és az emlékszoba, amely az egykori élet tárgyait mutatja be. A falu elején, a sportpálya mellett van a három híres, védett tölgyfa, melyek közül a legmagasabb 25 méteres. Római katolikus temploma (Krisztus király) 1948-ban, Tarai (Cacinovic) Lajos, horvát származású egyházmegyei mérnök tervei alapján épült, főoltárát 1968-ban Kákonyi Asztrik festőművész készítette. 1851-től, a templom építése előtt a ma is álló Mária-kápolnát használták az istentiszteletek helyszínéül.
Mindenképp érdemes megtekinteni a kikötőt, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Dráva folyó egyik nagy kanyarulatára. Nyáron Drávaszabolcs felől sétahajóval is érkezhetnek ide a látogató csoportok.
A faluba érve öreg kocsányos tölgyek fogadják a túristákat. A közelben található természeti érték a Vájási holtág, tele értékes és jellegzetes ártéri élővilággal, köztük a fokozottan védett réti sassal, barna kányával, és a védett mocsári nőszőfűvel.


Drávatamási

Ez a település a barcsi sétahajó végállomása. Evezős túrák alkalmával is érdemes itt megállni és a nemzeti park Természetismereti Oktatási Központját felkeresni, ahol előzetes bejelentkezés után változatos programokkal várják az érdeklődőket. Érdemes megtekinteni a holtágakat is, amelyek kedvelt horgászhelyek.


Felsőszentmárton

A község Baranya és Somogy megye határán, a Dráva folyó mentén fekszik. Azok közé a települések közé tartozik, melyek nevüket egyes szentek után kapták. Neve először 1235-ben fordul elő Waska-Szentmarthun alakban. Az eredetileg pécsi egyházmegyei birtokot a zágrábi püspök vásárolta meg, ezt követően IV. Béla 1255-ben, IV. László 1277-ben kelt okmányokban megerősítették. A török defterekben ?Szent Martin város?-ként írták össze. A török ellen vívott harcok során a falut felégették. 1712 óta folyamatosan lakják sto nyelvjárást beszélő horvátok. 1970-ben 1700 horvát és 27 magyar lakosa volt. A helybéli horvát lakosság a falut az utóbbi években Martincenak hívja a korábbi többesszámú Martinci alak helyett.
Védett növények közül megtalálható a rucaöröm, amely egy úszó vízipáfrány faj, a tőzegpáfrány, a tündérfátyol, a fehér tündérrózsa és a kálmos.
A horgászvízként hasznosított holtág halállománya elsősorban telepített halakból áll. A kétéltűek jelentős szaporodó helye a Mrtvica-tó. Pettyes- és tarajos gőte, vöröshasú unka él a vízben. A környező területekről ide jön szaporodni a barna- és zöld varangy és a levelibéka, gyakran látni egyetlen páncélos hüllőnket, a mocsári teknőst.
Madarak közül elsősorban a nádi énekeseket kell megemlíteni. A nádirigó és a foltos nádiposzáta fészkébe előszeretettel rakja tojásait a kakukk. A holtág közepén lévő füzeken függőcinege fészkét lengeti a szél.
Érdemes megnézni a település sportpályája mellett található, helyi védett fáslegelőt is, amely tiszteletet parancsoló matuzsálemi korú fái különleges látványt nyújtanak.
A falu rendezett főutcáján a népi építészet emlékeit, egy talpasházat és gazdasági épületeket láthatnak a túrázók.


Gyékényes

Gyékényes környékén több mint 340 hektár felületű, jó vízminőségű bányató található: A környék ismert vonzereje a Kotró horgásztó és -fürdő, mely nemzetközi hírű búvárvíz és rendszeresen ad helyet a búvárok bajnokságainak, hajómodelle-zők versenyeinek és motorcsónakok viadalainak. A szép természeti környezetet a triatlon művelői is nagyra értékelik. Turisztikai látnivaló a település római katolikus temploma is.


Harkány

A város már a hunok, avarok, majd a rómaiak idején is lakott település volt. A források szerint a neve 1323-ban bukkan fel először írásban Harkan alakban. 1397-től a Garák, majd később a mindenkori siklósi uradalom gazdái birtokolták. Az évszázadok során magyar, német, horvát és szerb családok telepedtek itt meg, s a mai napig is jellemző Harkányra a nemzetiségek sokszínűsége.
A harkányi víz gyógyító hatását már a XVI. században, a török időkben is ismerték. Az 1500 méter mélyből feltörő gyógyvizet magas szulfid- és karbonszulfid tartalom jellemzi. A gyógyvizet a fürdés mellett iszappakolásként ajánlják ízületi bántalmak, ideggyulladás, mozgásszervi betegségek, valamint egyes nőgyógyászati és bőrbetegségek gyógykezelésére, míg ivókúraként kiválóan alkalmas gyomor és a bélrendszeri betegségek kezelésére. A település ezért több mint száz esztendeje itthon és külföldön is ismert és keresett gyógy- és üdülőhely. Harkányban és környékén szálláshelyek, éttermek, a szabadidő eltöltésének széles választéka biztosít kellemes pihenést.
A gyógyfürdő kiépítése az 1820-as évek közepén indult meg, nem sokkal a kénes víz gyógyító hatásának véletlen felfedezése után. Van azonban egy népi monda is, mely Harkány és környéke kialakulását az ördög kudarcba fulladt leánykérésének legendájával köti össze. Az egykori krónikák alapján a harkányi víz gyógyító hatását a XVI. században itt élő hódító törökök már ismerték. Elűzésük után a forrás feledésbe merült, környéke elmocsarasodott. Legközelebb a XVIII. századból bizonyítják dokumen-tumok egy fürdő meglétét. A gyógyvíz újbóli, XIX. századi felfedezéséről már pontos adatok állnak rendelkezésre. Az esemény egy csatornaépítési munkálatnak köszönhető, melyet Batthyány Antal gróf helyi földbirtokos kezdeményezett, a földjeit elárasztó belvizek lecsapolására. A felfogadott napszámosok egy-két hetes munka után meglepetten tapasztalták, hogy köszvényes végtagjaikban csökken a fájdalom, minél többet állnak a mocsaras talajon, annál jobban enyhül szenvedésük. A csoda híre hamar elterjedt, s egyre többen érkeztek a környékről, hogy a földből feltörő csodatevő forrással bajaikat orvosolják. A Batthyány család látva az igényeket 1824-ben belefogott a fürdő tudatos, tervezett fejlesztésébe. Az első fürdőépület klasszicista stílusú volt, a hozzá tartozó szálloda 28 szobával fogadta a vendégeket. Hamarosan megkezdődött a terület parkosítása is, mintegy 40 holdon sétautakat alakítottak ki, fákat, bokrokat ültettek, szobrokat állítottak a sétautak mentén. 1844-ben Batthyány Kázmér további bővítést végeztetett, márvány kádfürdőket építtetett az erőteljesen növekvő igények kielégítésére, s ettől kezdve folyamatos volt a fejlődés. A gyógyfürdőhöz 1925-ben strandfürdőt is csatoltak. A gyógyfürdőkórház 1955-ben nyílt meg.


Heresznye

A község a folyón végigvezető csónaktúrák egyik fontos állomása. Itt található a folyót övező legmagasabb partfal (kb. 25 m), ahol több madárfaj költ telepesen, közöttük parti fecskék és gyurgyalagok. Szinte mindig látható a folyó felett köröző rétisas. Szakvezető segítségével a turisták a magaspart tetejéről gyönyörködhetnek a kanyargó Dráva folyóban.


Kastélyosdombó

A település területe az ősidők óta lakott, a temetődűlőben őskori telep maradványait tárták fel. A középkorban királynéi birtok volt, Károly Róbert 1323-ban Zákány comesnek és a fiainak adta. Zsigmond király 1412-ben ezt az adománylevelet Dombai György és István kérésére átírta és megerősítette. A területet 1493-ban eladták az enyingi Török családnak. A XVI. században a helységben erődítmény is állt, amelyet Török Bálint 1541-ben ostrom alá vett. 1553-ban I. Ferdinánd Dombai Jánost erősítette meg birtokosként, aki azonban nem sokkal később elveszítette birtokait, amelyeket Ferdinánd később Nádasdy Tamásnak adományozott.
Egykoron lovairól volt híres a település, az Erdődy grófok itt hozták létre Magyarország egyik leghíresebb lótenyészetét. Erre utal a település címerállataként a ló.
A település lakossága többségében katolikus, kisebb része református vallású. A református vallás már a XVI. században elterjedt a Kastélyosdombón. A templom 1828-34 között épült. A kastély régi épületét az Ivankovics család építtette, jelenleg a Drávakastély Szociális Otthon működik benne. Valaha szeszgyár, gőzmalom és jéggyár is működött a településen, de ma már egyik sem létezik.
1720-ban kezdte meg működését az első református népiskola, amely 200 éven keresztül működött. 1950-ben megszüntették, azóta a települése gyermekei a közeli Darányba járnak iskolába.


Komlósd

A település határában kőkorszakbeli régészeti leleteket is találtak. A településen álló dombon vár állt egykor, ahol Mátyás király korából származó pénzérmék is előkerültek. A kétutcás település határában emelkedik a Betyár hegy, mely a legendák szerint Patkó Bandi, a híres betyár is gyakran megpihent.


Kölked

A község története a rézkor késői szakaszáig (i.e. 2100-1900) nyúlik vissza. Ettől kezdve a leletek tanúsága szerint folyamatosan lakott helynek tekinthető. Az i.e. III.-IV. században kelták éltek itt, őket pedig a rómaiak követték. A település római neve Altinum volt, amely mentén a római főút húzódott, amely a Duna mellett haladt Mohács és Dunaszekcső irányába. A VI.-IX. században avarok éltek itt, majd a honfoglalást követően magyarok telepedtek le. 1016-ban Szent István a pécsváradi apátságnak adományozta a falut, de egy 1332-ben kelt okirat már a pécsi püspökség birtokaként említi. Az írásos emlékekben először 1057-ben bukkant fel Kulkedy alakban. A tatárjárás idején elnéptelenedett, a török hódoltság alatt azonban folyamatosan lakott hely maradt. Az 1940-es években katolikus magyarok telepedtek itt le, a németség 1944-1950 közt érkezett részben Jugoszláviából, részben a környező német községekből. Egyes feltételezések szerint a település külterületén állt a Földvár nevű falu, amely a mohácsi csata centruma volt. A drámai harc a község pusztulásával járt. Kölkedtől nyugatra, néhány kilométerre van a Mohácsi Történelmi Emlékhely, amely idegenforgalmi szempontból is jelentős.
Kölked község külterületén a Duna-Dráva Nemzeti Parkban vizes élőhelyek sokaságával találkozhatunk. A tavaszi, csapadékos időszakban, áradások idején a terület igen gazdag kétéltű, hüllő és halfajokban. A nyári, szárazabb időszakban rovarok számtalan faja található a gyepterületeken. Ennek a táplálékgazdagságnak köszönhetően igen gazdag a madárvilág. Nádasok öreg, le nem vágott, un. avas foltjaiban találja meg a fészkelési feltételeit a vörös gém. Gémtelepeken, kolóniában fészkel a bakcsó, a kiskócsag és nagykócsag is. Nagy kiterjedésű, összefüggő nádasokban a bölömbika is előfordul néhány párban. A kiritkult nádasok jellemző költő faja a nyári lúd. A területen e kiváló élőhelynek köszönhetően évszázadok óta jelen vannak a fehér gólyák. Mivel Kölked községben rengeteg fészkelésre alkalmas hely kínálkozik, a lakosság régóta együtt él a gólyákkal, különös szeretettel óvja és védi őket. A Fehér Gólya Múzeum 2002-ben nyitotta meg kapuit a látogatók előtt.


Lakócsa

A községben érdemes megtekinteni a horvát nemzetiségi tájházat.


Lippó

Lippó jellegzetes baranyai kisközség, azon a területen található melyet keletről a Duna határol, nyugat felől pedig a Szársomlyó 442 méter magas vulkanikus eredetű csúcsa zár. A községet már a XIII. századi oklevelek említik. Egy 1274-ből származó oklevél Lypow néven említi. A község neve a XIII. században itt élt Lippó nemzetség emlékét őrzi. A XIV. században a település két részre oszlott: Alsólippó urai a Lippóiak, Felsőlippóé pedig a Maróthiak voltak. A XV. században Egyházaslippónak nevezték. A törökök kiűzését követően itt is felpezsdült a mindennapi falusi élet. Az első német telepesek a XVIII. század húszas éveiben érkeztek. A múlt századra a szerbek betelepítését követően jellegzetesen szerb többségű faluvá lett a település. Ők az I. világháborút követően Jugoszláviába települtek, a németeket pedig kitelepítették a II. világháború után Németországba. A község görögkeleti szerb temploma 1804-ben épült. Viharos történelme folyamán három nemzetiségű (magyar, német, szerb-horvát) lakóival együtt sok viszontagságon ment keresztül. Az itt élt és itt élő emberek szorgos munkája és kitartása révén mindig sikerült az újrakezdés. A falut övező jó minőségű földeknek köszönhetően mindig a mezőgazdaságé volt a főszerep.


Matty

A Mattyi-tó horgászásra és vízi sportolásra egyaránt alkalmas. A közeli Lantos Tanya hagyományos magyar paraszti udvarral, különböző programokkal és jóízű ételekkel fogadja betérő vendégeit. A folyóparton várja látogatóit a Keselyősfapusztai Tanösvény. Matty község határában található a híres kormorános erdő is, mely a kárókatonák tömeges fészkelő telepe. A területen számos szabadon illetve engedélyhez kötötten látogatható túraútvonal van:

  • Gyűrűspuszta ? Matty ? Drávapart ? Gombár-nyiladék ? Gyűrűspuszta
    Látnivalók: mattyi Madár-Emlékpark, Dráva-part, Kormorános-erdő, vízparti töltés. A túra hossza: 2 km (Elsősorban gyalogos sétára javasoljuk)

  • Gyűrűspuszta ? Matty ? Drávapart (Kormorános-erdő) ? Hosszú tó ? Gyűrűspuszta Látnivalók: Dráva-part, Kormorános-erdő, Hosszú-tó, Sívó-csatorna zsilipje
    A túra hossza: 6 km (Elsősorban kerékpározó turistáknak javasoljuk, de gyalog is kellemes hosszú séta lehet.Eperjespuszta ? Matty ? Boros Dráva ? Eperjespusztai szivattyúház.

  • Eperjespuszta ? Matty ? Boros Dráva ? Eperjespusztai szivattyúház
    Látnivalók: Madár-Emlékpark, Boros-Dráva (a Dráva holtága), vízparti élőhelyek, vízimadarak. A túra hossza: 2 km (Elsősorban gyalogos túrázóknak javasoljuk.

    A Duna-Dráva Nemzeti Park jelentős területei szabadon látogathatók, ám a külön kijelölt, fokozottan védett területeket csak előzetes engedéllyel és kísérővel szabad megtekintetni. Az engedélyeket a Duna-Dráva NP Igazgatósága adja ki. Ez a madárvilágban különleges értékű táj felhívja a figyelmet a madárfajok veszélyeztetettségére is. A mattyi Madár-emlékpark kopjafái a hazánkban kipusztult madárfajokra emlékeztetnek.


    Máriagyűd

    A Siklós melletti település híres búcsújáró hely. A kegytemplomtól keletre van a Szentkút, amelynek vizét egykor a híres gyűdi korsókban vitték haza a zarándokok.


    Nagyharsány

    A település a fokozottan védett Szársomlyó-hegy tövében helyezkedik el, melynek tetején a középkorban vár épült, romjai ma is fellelhetők. A hegy belsejében jelenleg nem látogatható cseppkőbarlang húzódik meg. A már korlátozott mészkőbányászat által veszélyeztetett terület több olyan fokozottan védett fajnak ad otthont, közöttük a magyar kikericsnek, korongos lucernának, apró vajvirágnak, házi kövirózsának, haragos siklónak, melyek hazánkban csak itt élnek. A hegy a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság szakvezetőjével látogatható.
    A Szársomlyó-hegy keleti lábánál a Villány felé vezető úton található a Nagyharsány-Villányi Szoborpark, ahol szabadtéri szoborkiállításban gyönyörködhetnek a látogatók. A déli lejtőkön hagyományosan jó minőségű vörösbort adó szőlőfajtákat termesztenek. A település a Villány-Siklósi Borút tagja.


    Őrtilos

    Ezen a helyen torkollik a Mura-folyó a Drávába, ami Őrtilos környékét a természetkedvelők, természetbúvárok paradicsomává teszi. Innen indulnak a vízitúrázók kalandos útjukra, és itt halad el a ?Három folyó? nemzetközi kerékpártúra útvonala is.
    A Szent Mihály-hegyen épült templomtól gyönyörű kilátás nyílik a kanyargó folyóra, a változatos arculatú ártéri erdőkre, apró zátonyokra. A hegyről az ártéren át vezet az ?Őrtilosi Tanösvény? bemutatva a terület természeti értékeit. A Drávát kísérő magaspart őrtilosi szakaszának egyik legszebb panorámát nyújtó pontján található a Fesztung, az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékhelye.
    A piros kereszttel jelzett túraútvonalon található az az Új-Zrínyivár, amivel az egykor Zrínyi Miklós által építtetett palánkvárnak, illetve a hazát védelmező hadvezérnek állítottak méltó emléket.


    Palkonya

    Palkonya, az egy utcás, 370 fős dél-baranyai falu ma is hűen őrzi a XVIII. században betelepített német szőlő művesek építészeti kultúráját. A község legnevezetesebb műemlék együttese a faluvégi domboldalt beborító, 53 présházból álló pincesor. A szőlészet borászat aranykorában, a XIX. század elejétől fokozatosan épülő présház együttes apró, fehérre meszelt házacskái ma is megkapó látványt nyújtanak. A Villány-Siklósi Borútra látogató turisták közül egyre többen élvezik a tüzes vörösborokat rejtő műemlék pincéket és a kedves gazdák vendégszeretetét. Palkonya leglátogatottabb ünnepe a "Pünkösdi Nyitott Pincék", melyet a lakosság és a helyi Önkormányzat minden évben, pünkösd vasárnapján rendez meg.
    A település katolikus templomát 1816-ban Szent Erzsébet tiszteletére szentelték fel. Noha dzsámira emlékeztet, a magyarországi körtemplomok egyik legszebb példája.
    A palkonyai halastavak elsősorban a vízhez kötődő madarak megfigyelésére kínálnak lehetőséget, de kétéltűek egész sora is megtalálható a vizekben. Ilyenek pl.: tavi-, kecske-, erdei-, levelibéka, vagy a barnavarangy. Gyakran láthatjuk a tavak partján vadászó fehérgólyákat, és kis szerencsével ritka rokonát, a feketególyát is. A tórendszer végén az emberi zavarásra igen érzékeny, fokozottan védett réti sas pár költ. Nagy élmény figyelemmel kísérni a ?madarak királyát? amint halászik. Találkozhatunk még vízen úszó fehér homlokú szárcsával, tőkésrécével, hattyúval, a karókon a szárnyát szárító kormoránnal, a nádasok fölött táplálékot kereső barna rétihéjával. A tavak felett olykor megpillantani a gyorsan repkedő vagy egy ágon ücsörgő színes, apró jégmadarat is. Főleg az őszi és téli időszakban a leeresztett tavaknál nagy számban jelennek meg a szürke gémek és a nagy vagy nemes kócsagok.


    Péterhida

    A faluban megtekinthető a tájház, a harangtorony és a Rinya-folyó szabályozása után ?munkanélkülivé? vált vízimalom romjai.
    A közelben a régi állattartás emlékét őrzi a fás legelő. Ezeket az egykor jellemző, erdőirtások nyomán kialakult legelőket ma az állatállomány megfogyatkozása miatt többnyire mesterségesen kell fenntartani.


    Révfalu

    Az ártérből kissé kiemelkedő dombon álló településének ma már nincs állandó lakója, üdülőfaluvá vált.


    Sátorhely

    A délkelet-baranyai község a régészeti emlékek alapján már a kora vaskortól lakott hely volt, s a kelta és Árpád-kori emlékek is a folytonosságra utalnak; bár az első írásos forrás csak egy 1333-34-es jegyzékben említi. A Földvár néven szereplő település életét a török előretörése és az itt lezajlott mohácsi ütközet pecsételte meg. Az 1526. augusztus 29-i csata emlékére hét hektáros nemzeti emlékparkot emeltek, ahol művészi kopjafák, díszkút, lélekharang várja a nemzet sorsát döntően befolyásoló esemény színterét felkereső látogatókat. A park területe több mint 15 000 katona végső nyughelye. A sírkertben elhelyezett kopjafák mellett megismerhető a harc történetileg rekonstruált lefolyása, a már ismert, tragikus végkifejletig.
    A bellyei uradalomhoz tartozó birtokot Mária Krisztina főhercegnő vette meg, aki majorsági központtá tette a törökök egykori sátortáborára utaló Sátoristye fiókmajorságot. A majorsági központ és várudvar épületei (tehénistálló, komlószárító, magtár, intézőépületek, kápolna) agrártörténeti emlékek. Sátorhely Baranya azon kevés települése közé tartozik, amelynek népessége nő, a lakosság korösszetétele kedvező. A falu majdnem színtiszta magyarságával kiválik a környező németlakta települések közül.


    Sellye

    A dél-dunántúli Ormánság legjelentősebb települése. A Köztársaság téren áll Sellye egyetlen műemlék épülete, a barokk stílusú Draskovich-kastély. A kastélyt övező parkot, mely szabadon látogatható, jelenleg 355 fafaj ékesíti. Kanadától Kínáig szinte valamennyi jellemző fenyőféle megtalálható itt. A kastély előtti téren áll, előterében a névadó szobrával a Kiss Géza Ormánsági Múzeum, udvarán pedig megtekinthető egy talpasház, amelyet Csányoszróból telepítettek ide. A portán kívül látható a gyöngyfai harangláb. Feltétlenül érdemes felkeresni a Strand- és Termálfürdőt, valamint a Csónakázó-tavat is.


    Siklós

    A város legjelentősebb műemléke a vár. A mai város helyén a rómaiak katonai telepet hoztak létre Serena néven. Az erődöt először 1190-ben említik oklevélben. XIII. században a Botond törzséhez tartozó Kán nemzetség Suklosi családjának birtoka a terület, a déli kastélyszárny román kori ablakai idézik fel ezt a kort. Az első hivatalos okirat 1294-ből származik. Ettől kezdve a magyar történelem legjelentősebb családjainak volt birtokközpontja és székhelye. 1394-ben a Garai család tulajdona lett a vár, ami évtizedeken át tartó fejlesztést, építkezést hozott. Erről az időszakról a gótikus szárny és a gazdag gótikus boltozással épült várkápolna - Magyarország egyik legszebb ilyen emléke - tanúskodik. 1401-ben itt tartották fogva öt hónapig Zsigmond királyt. 1515-től a Perényiek építkeztek a várban, nekik köszönhetőek a reneszánsz átalakítások. Perényi Imre felesége volt Kanizsai Dorottya, akinek szobra a várárokban áll. (Kanizsai Dorottya és férje temettették el a mohácsi csata elesett katonáit.) Az oszmán hódoltság alatt a törökök erődnek használták a várat. A külvárosban mecseteket építettek, Evlia Cselebi gyakran túlzó leírásai szerint hetet is. Ezek közül is kiemelkedett a rózsaligettel övezett Malkocs bej dzsámi. A dzsámi helyreállítási munkáinak elismeréseként 1992-ben a műemléket a nemzetközi Europa Nostra-díjjal tüntették ki. A török uralom alól a Habsburgok és a Szövetséges Keresztény Liga seregei szabadították fel Siklóst, így az császári birtok lett, majd gróf Eneas Caprara császári tábornok kapta meg adományként. Ennek köszönhető, hogy később Lipót császár kivételt tett Siklós várával, amikor nem pusztíttatta el, mint a többi magyar végvárat. 1770. május 4-én II. József is látogatást tett a városban, hogy találkozzon ifjúkori nevelőjével, gróf Batthyány Károllyal. A XVIII. században a Batthyány család barokk stílusban átalakította és kiegészíttette a várat. A XIX. században a vár elveszítette katonai jelentőségét. A hajdani mezőváros majd nagyközség 1977-ben kapta vissza városi rangját. Siklós-Gyüd kőfejtőiben bányásszák a felső jura világosszürke, vagy rózsaszín mészköveit. Nem márvány ugyan, hiszen a felépítő kalciumkarbonát nem kristályosodott át, csak mészkő, de díszítőkőként sok felhasználási területen versenyre kél a márvánnyal.
    A városban megtekinthető még a szerb ortodox templom, melynek ikonosztáza egyedülálló. A városban strandfürdő is működik. A siklósi várhegy délkeleti részén áll a középkori eredetű plébániatemplom, a hozzá csatlakozó kolostorral. A kolostor ma Kerámia Alkotóház, állandó kiállítással.


    Somogybükkösd

    Somogybükkösdön érdemes felkeresni a Perczel-kastély védett parkját a pazar kilátásért és a ritka fafajok látványáért. A római katolikus templom, valamint a régi paraszti építészetet őrző vályogfalú, zsúpfedeles pincék tartoznak még a település látványosságai közé.


    Somogyudvarhely

    A község mellett szintén több bányató keletkezett, melyek kedvelt horgászhelyek. A romániai Bögöz és Somogyudvarhely 1995 óta tartó testvéri kapcsolatának szimbólumaként erdélyi faragómesterek által készített székelykapu, virágos utcák, gondozott parkok fogadják az utazót.
    A tölgy és a cser alkotta környező erdőségben az apróvadak mellett vaddisznó, őz és szarvas található. 1960-as éveket követően burkolt út épült ki a szomszédos települések felé, amelyen megindulhatott az első buszjárat. A Pécs-Barcs-Gyékényes-Nagykanizsa vasútvonal a falun keresztül vezet, vasúti megállóhely működik.


    Szenta

    A község egykor királyi birtok volt. A települést körülvevő Kaszói erdő rendkívül gazdag vadban. A kirándulókat kiépített erdei utak és Magyarország egyik legfiatalabb erdei vasútja várja, emellett egyre népszerűbbek az itteni lovas-táborok is.
    A természet nyugalma után vágyódók gyakran felkeresik a Baláta-tó őslápot. A terület sajátos mikroklímája jégkorszaki és trópikus eredetű fajokat őriz. Rendkívül ritka madárvilága méltán vonzza a tudósokat és műkedvelő madarászokat egyaránt. Hazánkban csak itt él az aldrovanda nevű rovarfogó hínárnövény, mely a világon is csak 50 helyen fordul elő. Különleges jelenség az úszólápok létrejötte, ahol több védett növényfaj is tenyészik. A tó fokozottan védett, megközelítése kisvasúttal vagy a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság szakvezetésével lehetséges.


    Szentborbás

    A település határában, a töltésen belül a Dráva partján áll a Nemzeti Park pihenő háza. Ennek az épületnek udvarán került sor 1996-ban a Duna-Dráva Nemzeti Park avatására.


    Tótújfalu

    A megye délkeleti részén a Dráva folyó és a horvát határ mellett fekszik a kisközség. Nevét az 1715 után betelepített tótokról kapta. A falu létezett a középkorban, erre utal többek között, hogy katolikus temploma a 15. századból való, ezt a gótikus templomot építették át 1750-ben barokk stílusban. Az 1772. évi megyei összeírás már úgy említette, hogy a lakosság a horvát nyelvet beszéli. Nemzetiségi kultúrájukat a szomszéd faluban, Lakócsán a tájház mutatja be.
    Tótújfalu védőszentje Szent Anna, aki a település címerében is megtalálható, az ő tiszteletére július utolsó vasárnapján évenként búcsút tart a falu, amikor az elszármazott rokonok hazalátogatnak.
    Lakócsa, Potony, Tótújfalu között található Lugi-erdő, a Duna-Dráva Nemzeti Park Dráva menti területének egyik legnagyobb kiterjedésű tölgy-kőris-szil ligeterdeje. Ez az erdőtársulás a síkvidéki folyók hullámterének legmagasabb térszintjén fordul elő. Természetes körülmények között ide csak a legmagasabb árhullámok vize jut el, akkor is csak rövid ideig. Sajnos a folyószabályozás óta nem kap elárasztást a terület. Jellemző fafajai: kocsányos tölgy, magyar kőris, vénic-szíl. Gyepszintjében több védett növényfajt találunk. Tél végén virágzik a védett hóvirág és a szártalan kankalin, míg március végén a kockásliliom bókoló harangjaiban gyönyörködhetünk. Hazai orchideáink közül a békakonty, a madárfészek kosbor és a széleslevelű nőszőfű fordul elő. Fokozottan védett madaraink közül a fekete gólya és a barna kánya fészkel ebben az erdőben.


    Vajszló

    Az Ormánság fővárosának is nevezett település a legrégebbi honfoglalás kori alapítású községek egyike. A település központjában álló Kodolányi János Emlékkönyvtár és Múzeum az író pályáját és egy XX. század eleji erdészeti hivatalt mutat be. A XVIII. századból valók a közelben található római katolikus templom és a református templom. A vidék híres a vajszlói dinnyéről.
    A környéken található Kóróson, Adorjáson, Kémesen és Kovácshidán érdemes megtekinteni a református templomokat.


    Vejti

    A kis faluba a védett határrészek, az ősgyepes, a folyó és a holtágak halállománya, a gémeskutak, az öreg tölgyek, a hajdani uradalmi létesítmények, a két játszótér érdekességei, a gáton vezető kerékpárút és a harctéri hősök emlékfái gyalogos és biciklis természetjárókat vonzanak. Mutatós a kajakosok sátoros pihenőhelye is.


    Villány

    A telelpülés elsősorban vörösboráról híres, ezért elnyerte a Szőlő és a Bor Városa címet. A boron kívül a panziókban és vendégházakban szálláslehetőség is biztosított. A műemléki pincesorok között találjuk a Bormúzeumot, ahol az egykori dézsmapincében mutatják be a régi borászat eszközeit és hagyományait. A település római katolikus temploma a XV. században épült, a mögötte található Templom-hegyi kőbánya természetvédelmi terület, ahol a geológiai értékeket bemutató tanösvény várja a látogatókat.


    Villánykövesd - térkép

    A lengyeli kultúra (i.e. 2800-2500) idejében is lakott helyen kialakult települést először 1290-91-ben említik az írásos források Kuestd, majd két évszázad múlva Kwesd néven. A török hódoltság alatt elnéptelenedő faluba szerbek telepedtek a felszabadító harcok előtt, akik a Rákóczi-szabadságharc idejét leszámítva állandóan a településen éltek. Közéjük az 1700-as évek második felében németek települtek, s fokozatosan elnémetesítették a községet. A XIX. sz. folyamán, majd a második világháborút követően Felvidékről és az Alföldről magyarok is érkeztek a községbe. A túlnyomóan római katolikus vallású település temploma és kápolnája műemléki jellegű. Villánykövesdhez szervesen hozzátartozik a maga nemében páratlan háromszintes pincesor: az utazó számára már messziről elárulja a domboldalon két, helyenként három utcaszinten elhelyezkedő pincesor, hogy nagy hagyományú szőlővidéken jár. A község Villány felőli oldalán 57, egymáshoz szorosan tapadó, védett népi műemlék pince és még további húsz igen szép épület áll. A helyi szőlősgazdák a távolabbi szőlőbirtokok termését is itt, a jól felszerelt présházakban dolgozzák fel. Műemlék-együttesük országos védelem alatt áll. A több évszázados szőlőművelés egyik markáns eredményeként kell megemlíteni a Batthyány-család által a XVIII. sz. végén építtetett óriási barokk pincét, a "borkatedrálist", amely az építtetőkről kapta a nevét. A pince hatalmas fahordói 4000 hektoliter bor tárolására alkalmasak. Jelentős eseményeket szerveznek itt, többek között az Európai Bordalfesztivál megnyitóját és borrendi avatásokat. A község aktív tagja a Villány-Siklós Borútnak, amelynek keretében egyre több turistát képes nemcsak fogadni, hanem elszállásolni is.


    Vízvár

    A település helyén a 16. század közepén víz és mocsár által védett vár állott, melyet később felgyújtottak és elhagytak. A Drávától kissé távolabb az Öregtölgyes Parkerdő hatalmas tölgyeket és gyertyánokat rejt, de a kirándulók részére pihenőhelyek, és a gyermekeknek szabadtéri játékok is rendelkezésre állnak. A falu közepétől tanösvény vezet a vízitúra táborhelyhez, amely szép természeti környezetben, egy mellékág és kavicszátonyok ölelésében került kialakításra. A látogatók évente tucatnyi csoportban táboroznak itt. A tájékoztató táblák segítségével megismerhet-jük a legjellemzőbb ártéri fajokat. Nagyobb vállalatok évente rendezik meg itt találkozóikat, hiszen a sport mellett főzési, szalonnasütési, pihenési lehetőségek is vannak. A hatalmas yertyánok és tölgyek közé alig süt be a nap, így a nyári kánikulában is kellemes klíma várja a túrázót.Egy másik mellékág mellett található a Nemzeti Park kutatóháza, amely a természet értékei iránt érdeklődő amatőröknek, kutatóknak és horgászoknak nyújt bázishelyet. A csodálatos Dráva mellett jelentős vadállomány vonzza ide a vadászokat. A környék erdeiben vadkacsa, vadliba, szarvas, őz és vaddisznó is él. A vízvári vadászterületet bérlik, és itt van a Sefeg Rt. erdészete is. A társaság Zsitfán működtet egy panzióként is működő vadász-házat, amely kulturált körülmények között várja a vadászokat.


    Zákány

    Zákány egyik települése Somogy megye egyik legelmaradottabb térségének, a Csurgói kistérségnek. Ennek ellenére az utóbbi két-három évben megvalósult a gáz- és a szennyvízberuházás, idén a föld alá fektették a telefonkábelt s már az Internet is működik. A közvilágítást korszerűsítet-ték. A beruházások befejeztével az utakat teljesen felújítják.
    A faluban az idegenforgalmat tartják számon, mint kitörési lehetőséget, hiszen Zákány 2004. május 1. óta schengeni határátkelő lett. Emiatt építették fel egyebek mellett az európai uniós mércével is világszínvonalú növény- és állategészségügyi laborállomást. A csaknem 1000 négyzetméteres épülethez saját vágány kapcsolódik, és a legkorszerűbb köz- és vasúti áruellenőrző berendezésekkel szerelték föl.
    Az idegenforgalom másik húzóágazata a borturizmus lehet. A pince fölötti présházat pályázati pénzből átalakították vendégfogadóvá. A Duna-Dráva Nemzeti Park közepén fekvő Látóhegy 12 borosgazdának ad otthont. A Dráva mentén megvalósult az a kerékpáros turistaút is, amely Csurgótól Őrtilosig behálózza Dél-Somogyot.
    További turisztikai látványosság lenne a Magashegyen, az egykori török vár helyén felépülő kilátó is.

Fórum
> tovább a fórumhoz
Támogatók