Dráva-mente Természetvédelem
Természetvédelem a Dráva-mentén

A táj természeti értékei már a múlt században felhívták magukra a figyelmet, Richard Bright angol orvos-utazó 1815-ben kelt útinaplójában többek között gyönyörű Dráva-menti erdőkről írt. Az 1920-as évektől vizsgálta Boros Ádám a terület növényvilágát. 1942-ben Barcs határában "középrigóci-liget" néven 5 kisebb területet nyilvánítottak védetté. 1974-ben alakult meg a Barcsi Ősborókás Tájvédelmi Körzet, mely homok-pusztáival és láperdeivel a belső-somogyi tájat jól reprezentálja. 1987-ben a Dráva mellett három Természetvédelmi Terület létesült: a Zákányi Tölös-hegy TT, az Őrtilosi Vasútoldal TT és az Őrtilosi Szent Mihály-hegy TT. 1991-ben védelmet kapott a gyékényesi Lankóci-erdő. A Duna-Dráva Nemzeti Park kialakítása egy 1991-es országgyűlési határozattal vettek kezdetét, s avatására 1996 áprilisában került sor. Őrtilostól Szentborbásig, a Dráva 26 községhatárt érintő somogyi szakaszán 16.657 ha a védett terület kiterjedése, s ebből fokozottan védett 4.760 ha.

A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területe ma majdnem teljes egészében lefedi a Dél-Dunántúl régiót. A változatos természetföldrajzi alapok változatos élővilágnak adnak otthont. Növényföldrajzi szempontokat figyelembe véve keletről az Alföld flóravidéke nyúlik át a Tolna egy részére illetve a Dráva-síkra (Eupannonicum), Somogy és Baranya nagyobb részén a Dél-Dunántúl flóravidéke helyezkedik el. Az éghajlati viszonyoknak megfelelően szép számmal találhatunk szubmediterrán és illír flóraelemeket is, mint például az olasz müge (Asperula taurina), csodabogyó (Ruscus spp.) fajok vagy a hármaslevelű szellőrózsa (Anemone trifolia) és a hármaslevelű fogasír (Dentaria trifolia).

Erdők
Természetvédelmi szempontból fontos, hogy nagy területet foglalnak el az erdők. A víz által befolyásolt jellemző értékes erdőtípusok az égerlápok, puhafás- és keményfás ligeterdők, domb és hegyvidéki területeken az illír jellegű gyertyános-tölgyesek és bükkösök. A szántóföldi gazdálkodás térfoglalása miatt ma már csak hírmondóban akad kisebb homoki tölgyes és lösztölgyes erdőfolt. Az erdei élőhelyek olyan növényritkaságoknak adna otthon mint a bánáti bazsarózsa (Peonia banatica), a fekete galagonya (Crategus nigra), szarvasbangó (Ophris scolpopax ssp. cornuta), majomkosbor (Orchis simia). A dél-dunántúli erdők állatvilágának védett fajai közül a teljesség igénye nélkül megemlíthető a havasi cincér, fekete gólya, rétisas, barna kánya, vadmacska.

Gyepek
A gyepek, bár területük jóval kisebb mint az erdőké, szintén számos természetvédelmi érték hordozói. A síkvidékek mocsárrétjei és nedves gyepei, a foltokban megmaradt löszpuszta maradványok, a Mecsek és a Villányi-hegység sziklagyepei valamint a belső-somogyi és mezőföldi homoki gyepek képviselői mind megtalálhatóak a védett területek hálózatában. A gyepek növényei közül különleges természetvédelmi értéket képvisel a magyar kikerics, bakszarvú lepkeszeg, magyar méreggyilok, szalmagyopár, állatfajok közül a magyar tarsza, a villányi télibagoly, az ürge és a kerecsen.

Vizes és vizi élőhelyek
Vizes és vízi élőhelyek egyrészt a folyó mostani és hajdani árterületén, másrészt a dombvidéki tájak völgytalpain, illetve a homokvidékek mélyebben fekvő területein jöttek létre valamikor a mainál nagyobb kiterjedésben, ám a klimatikus változások és főként az emberi beavatkozások következtében kiterjedésük folyamatosan csökken. Védett növényfajok közül az aldrovanda, a vidrafű, a mételyfű, a békaliliom, vizi lófark találta meg itt a Dél-Dunántúlon élőhelyét, állatfajok közül a cigányrécét, mocsári teknős és vidrát emelhetjük ki.

Élőhely-rehabilitációk
A természetes élőhelyek csökkenésének fő oka az emberi tevékenységben keresendő, részben a területek más célú hasznosítása során károsodhatnak, illetve tűnhetnek el élőhelyek részben a nem megfelelő használat következtében. Az Nemzeti Park fő céljai közé tartozik a természetvédelmi szempontból kiemelkedő területek újjáélesztése. Ez a terület leromlottságától függően lehet revitalizáció, rehabilitáció vagy élőhely rekonstrukció. (Bővebb információt találhat a Nemzeti Park honlapján: www.ddnp.hu).

Növényvilág
A zákány-őrtilosi dombok a Magyarországon egyedülálló illír gyertyános-tölgyesek és illír bükkösök termőhelyei. A hazánkban csak itt élő hármaslevelű szellőrózsa (Anemone trifolia), hármaslevelű fogasír (Dentaria trifolia) és pofók árvacsalán (Lamium orvala) a Nemzeti Park legjelentősebb botanikai értékei közé tartozik. Zátonyszigeteken él a parti fűz (Salix elaeagnos) és a hazánkban csak itt előforduló csermelyciprus (Myricaria germanica). Puhafa-ligetek uralkodó fafaja a fehér fűz (Salix alba) és fekete nyár (Populus nigra). A rendszeresen víz alá kerülő ligeterdők aljnövényzete rendkívül buja. A számos közönséges növényfaj mellett kígyónyelv-páfrány (Ophioglossum vulgatum), téli zsurló (Equisetum hyemale) és magasszárú kocsord (Peucedanum verticillare) is előfordul.

A puhafaligeteknél magasabb térszínen található keményfa-ligetek felső lombkoronaszintjét kocsányos tölgy (Quercus robur), magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) és vénic szil (Ulmus laevis) alkotja. A kora tavaszi geofitonok közül a nyugati csillagvirág (Scilla drunensis) és kockásliliom (Fritillaria meleagris) érdemel említést. Az egykori ligeterdők irtása nyomán mocsárrétek jöttek létre, melyeket kaszálással és/vagy legeltetéssel hasznosítottak. A változatos növényzetű réteken helyenként tömegesen nyílik nyári tőzike (Leucojum aestivum).

A Dráváról természetes úton lefűződött, vagy emberi beavatkozással kialakított morotvatavak holtágakká váltak. A holtágak lebegő hínárját elsősorban békalencse (Lemna spp.), a gyökerező hínárt sulyom (Trapa natans), vizitök (Nuphar lutea) és tündérfátyol (Nymphoides peltata) alkotja. A Barcsi Borókás mészkerülő homoki gyepjei gazdag növényvilágukról nevezetesek. A gyepek ritkább növénye a fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans), a rejtőke (Teesdalia nudicaulis) és a homoki kocsord (Peucedanum arenarium).

A homokbuckák mélyedéseiben megbúvó láperdők és láptavak különleges növényfajokat rejtenek: a hazánkban csak itt előforduló királyharasztot (Osmunda regalis), az igen ritka tarajos pajzsikát (Dryopteris cristata), fűzlevelű gyöngyvesszőt (Spiraea salicifolia) és tőzegmohát (Sphagnum spp.)

Állatvilág
A változatos élőhelyeken a felmérések során közel 4500 állatfaj került elő. A védett állatfajok száma eléri a 300-at és mintegy 40 állatfaj hazánkban először itt került elő.

A Dráva a vízminőségre érzékeny kérész- (Ephemeroptera), tegzes- (Trichoptera) és szitakötő fauna (Odonata) fontos élettere.

A folyóban és mellékvizeiben a hazai halfajok több mint 2/3-a megtalálható, melyek közül fontos természeti érték a dunai galóca (Hucho hucho).

A több részre szakadt holtág medre kitűnő szaporodóhelyet biztosít a tavi béka (Rana ridibunda) és a kecskebéka (Rana esculenta) számára. Napfényes tavaszi és nyári napokon gyakran találkozhatunk a nádszálakra feltekeredő és napozó vizisiklókkal (Natrix natrix).

A Cúni Ó-Dráva meder igazi értéke azonban a Dráva folyóhoz kötődő madárvilág jelenléte a holtágakban és az azokat kísérő parti vegetációban. A nádasok szegélyében gyakran hallhatjuk a kis vöcsök (Podiceps ruficollis) gurgulázó hangját, fészkét a lebegő hínárnövényzet széleibe rakja. A nádasok fészkelő madara a vörös gém (Ardea purpurea) és a törpe gém (Ixobrychus minutus). Napnyugtakor indulnak táplálkozni a hangjuk alapján "kvakvarjúnak" is nevezett bakcsók (Nycticorax nycticorax) a part menti füzesek tájékáról. A területre jár rendszeresen táplálkozni a közelben fészkelő fekete gólya (Ciconia nigra) és a barna kánya (Milvus migrans). A holtágak elzárt öbleiben fészkel a fokozottan védett cigányréce (Aythia nyroca) és gyakori táplálkozó faj a tőkés réce (Anas platyrhynchos). A holtágak szakadó partjaiban fészkel a jégmadár (Alcedo atthis), amelynek füttyszerű hangját és cikázó röptét figyelhetjük meg. A korábban az Ó-Dráva mederben kialakult gémtelep tagjai egy közeli és nagyobb nyílt víztükörrel rendelkező tóra költöztek át. Rendszeresen ide jár azonban táplálkozni a kis kócsag (Egretta garzetta) és a rejtett életet élő bölömbika (Botaurus stellaris). Az énekes madarak közül a leggyakoribbak a nádasokban fészkelő nádiposzáták tagjai, a nádirigó (Acricephalus arundinaceus) és a cserregő nádiposzáta (Acricephalus scirpaceus). A partmenti bokrosokban fészkel a karvalyposzáta (Sylvia nisoria) és a hangját igen gyakran hallható csilp-csalp füzike (Phyloscopus collybita). Öreg ligeterdők féltett madárritkasága a réti sas (Haliaetus albicilla) és a barna kánya (Milvus migrans). A Dráva felső szakaszán található kavics- és sóderzátonyok fészkelőmadara a kis lile (Charadrius dubius). Helyenként küszvágó csér (Sterna hirundo), illetve a hazánkban másutt nem fészkelő kis csér (Sterna albifrons) is megtelepszik. A folyót kísérő magaspartban parti fecske (Riparia riparia), jégmadár (Alcedo atthis) és gyurgyalag (Merops apiaster) költ.

Ez a madárvilágban kulcs értékű táj felhívja a figyelmet a madárfajok veszélyeztetettségére. A Mattyi Madár Emlékpark képei a hazánkban kipusztult madárfajokra emlékeztetnek.

Az emlősök közül kiemelkedő értéket képvisel a part menti fűzfák odvaiban tanyázó és a vizek felett vadászó vízi denevér (Myotis daubentoni) és a törpe denevér (Pipistrellus pipistrellus). Vándorként gyakran feltűnik a területen a vidra (Lutra lutra) és a vadmacska (Felix silvestris) is.

A puhafaligetek a farkasalmalepke (Zerynthia polyxena) és a színjátszó lepkék (Apatura ilia, A. metis) élőhelyei. A fűz-nyár erdők gazdag madárvilágából a bokorfüzeken fészkelő halvány geze (Hippolais pallida), továbbá a szürke küllő (Picus canus) érdemel említést. A keményfaligetek a kis apollólepke (Parnassius mnemosyne) és a díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) lelőhelyei.

A holtágak és mocsarak a szitakötők kiváló szaporodóhelyei. A Dráva felső szakasza mentén található, tiszta vízű kavicsbányatavakban él a kétpolipos medúza (Craspedacusta sowerbii). A holtágakat kísérő idős fák odvaiban denevérek ütnek tanyát, itt él a ritka tavi denevér (Myotis dasycneme).

A Barcsi Borókás homoki gyepjei a Nemzeti Park területén másutt nem élő állatfajokról is nevezetesek. Ilyen pl. a sisakos sáska (Acrida hungarica) és az erdei pacsirta (Lullula arborea). A borókás legelők és nyíresek jellegzetes éjszakai madara a lappantyú (Caprimulgus europaeus). Az égeres láperdőkben örvös légykapó (Ficedula albicollis) és fekete gólya (Ciconia nigra) fészkel. Különösen értékes a láptavak mocsári teknős (Emys orbicularis) és cigányréce (Aythya nyroca) állománya.



Milyen hatással van a víziturizmus a környezetre?

A turizmus és a környezet szorosan összefügg: A turizmus segítheti finanszírozni a helyi természeti értékek, kulturális örökségek védelmét, vagy pl. a hagyományok ápolását. A rosszul menedzselt turizmus viszont végső soron tönkre is teheti ezeket az értékeket.

A turisták szívesen érkeznek gépkocsikkal és az általuk használt járművek légszennyezést és zajt okozhatnak. Ezért természetvédelmi szempontokból a vízitúrázók számára a tömegközlekedés igénybevételét javasoljuk mind érkezéskor, mind távozáskor.

Tagadhatatlan, hogy a hazai vízitúrák legnagyobb gondja az alkoholfogyasztásban gyökerezik. A túrázók a kelleténél több szeszes italt fogyasztva saját hangoskodásukat nem érzik zavarónak. Azonban ez a ?jókedvű nótázás, beszélgetés? a helyi lakosok mindennapos életét, esti pihenését zavarhatja. Egy közelben túrázó csoport odébb költözhet, de a helyiek ezt nem tehetik meg. A túrázók zajos viselkedésükkel így hosszútávon magát a víziturizmust veszélyeztetik, hiszen a helyi lakosok ellenszenvvel fognak viseltetni az egész ágazat iránt.

A vízpartok közelében kialakított táborhelyek a vadkempingezők által okozott természetkárosítást csökkentik. Azonban a táborhelyek infrastruktúrájának fejlesztésével több tisztítatlan szennyvíz kerülhet a talajba és a felszíni vizekbe, ugyanis míg a nomád körülmények között a túrázók minimális szennyvizet termelnek, addig a komfort növekedésével (ivóvíz, melegvizes zuhanyzó, vízöblítéses WC) a szennyvíz mennyisége rohamosan növekszik. A turisztikai fejlesztéseknél tehát ésszerű egyensúlyra kell törekedni.

A vízitúrák talán legnagyobb gondja a táborhelyeken keletkezett hulladékok kezelése. Ideális esetben a túrázók követhetnék azt az elvet, hogy a ?szemetedet vidd haza?, de ez egy hosszabb túra esetén nem járható út. Azonban törekedni kell minél kevesebb szemét termelésére!

A hulladék legnagyobb részét (mind térfogatra, mind súlyra) a műanyag palackok és az üvegek (főleg sörösüvegek) képezik. Növekszik a konzervdobozok mennyisége is. Ezek az összetevők nagymértékben megváltoztatták a kezelés módját is. A pár évtizeddel ezelőtti túrakönyvek mind az elásást, vagy komposztálást javasolták, mint a hulladékkezelés legjobb módját. Sajnos, ezek a módszerek a nem lebomló anyagok korában már nem alkalmazhatók.

A legegyszerűbb és legjobb módja a hulladék gyűjtésének a csukható nyílásokkal ellátott 1-5 m3-es fémkonténerek használata.

Természetesen a hulladékokat célszerű lenne szelektíven kezelni, de legalább a műanyagokat és üvegeket szétválasztani. A hulladékok csökkentését elsősorban a visszaváltható palackok használatával lehet elérni, a nem visszaváltható műanyag palackokat pedig lehetőleg minél kisebb térfogatúra kell tömöríteni, taposni.

A nem szakszerű hulladéktárolás gyakori problémája a táborhelyeken, hogy kóbor kutyák, rókák, rágcsálók jelennek meg és szétszórják a szemetet. Ezért a műanyagzsákos szemétgyűjtés a természetben nem jó megoldás.

Jelentős légszennyező forrás a tűzgyújtás és a szemét elégetése. A tábortűz csak füsttel szennyezi a levegőt, de a szemét, különösen a műanyagok elégetése komolyabb problémát is jelenthet.

Szárazság esetén csak a legnagyobb gondossággal szabad tüzet gyújtani. Ilyenkor érdemes tudakozódni az esetleges tűzgyújtási tilalom felől!

Végül, említést kell tenni a vandalizmusról is. Az utóbbi években sajnos a nemzeti parkok létesítményeit egyre több szándékos rongálás éri (összefestett információs tábla, kidöntött útjelző).

Ritkán előfordul olyan szándékos pusztítás is, mely során élőhelyek és/vagy fajok egyedei sérülnek. Néhány jellemző példa: növényzet irtása táborhely kialakítása miatt, esetleg tábortűzhöz faanyag gyűjtése; ellenszenves állatok (pl. kétéltűek, hüllők) elpusztítása. Mivel a vízitúrázók döntő többsége természetszerető, sőt gyakran környezet- és természetvédő szemléletű, ez ma már egyre ritkább.

Az akaratlan, figyelmetlenségből és tájékozatlanságból eredő pusztítás előbbinél gyakoribb. Gyakorlatilag az esetek többségében az ?elkövető? nem is észleli. Néhány példa: lokális szennyezés következtében érzékeny fajok pusztulása; a sekély vizű zóna élőlényeinek akaratlan pusztítása, pl. kikötés, vízre szállás során (különösen egyes puhatestű és vízi gerinctelen-fajok); táborhelyeken és megállóhelyeken fészkelő madárfajok fészekaljainak pusztulása; száraz fák és csonkok gyűjtésekor gerinctelenek, odúfészkelők, illetve denevérek pusztulása. A rendszeresen használt táborhelyeken és megállóhelyeken e jelenség visszaszorul, azonban az új helyeken gyakran nem elkerülhető.



Hogyan befolyásolja a viziturizmus a Dráva élővilágát?

A bokorfüzesek és ártéri cserjések viszonylag gyorsan átalakuló, pionír jellegű társulások. Jellemzően fajszegények és közönséges növényfajok alkotják. Évente többször víz alá kerülnek, állatviláguk is szegényes. A víziturizmus ezen élőhelyeket általában a táborozásokkal érinti

A partfalak és szakadópartok elsősorban telepesen fészkelő madaraikról nevezetesek. A Dráva partoldalaiban gyakran láthatók kisebb-nagyobb partifecske-telepek, ritkábban gyurgyalag kolóniák. A partfalak mellett alkalmanként elhaladó vízijárművek általában nem jelentenek problémát, nem úgy a folyamatos zavarás és a helyenként tapasztalható rombolás.

A puhafa-ligetek növényzetét általában közönséges, gyakran gyomjellegű növényfajok alkotják. Emellett azonban számos érdekes növényfaj is megfigyelhető. Az idősebb puhafa-ligetek állatvilága meglehetősen gazdag. A gerinctelen állatvilágból elsősorban egyes ritka cincér- és lepkefajok előfordulása figyelemreméltó. A madárvilág meghatározó jelentőségű, az erdők korától és növényzetétől függően 15-40 faj fészkelésével számolhatunk (seregélyek, cinegék, légykapók). E ligeterdők a víziturizmusban mint megálló- és pihenőhelyek, esetenként mint táborhelyek jelennek meg. A rosszul megválasztott kikötők és táborhelyek problémákat jelenthetnek a természetes vegetációban, s elsősorban zavarás révén az állatvilágban.

A keményfa-ligetek és égerligetek természetvédelmi szempontból kiemelkedő jelentőségűek lehetnek. E társulásokat a víziturizmus csak ritkán érinti, többnyire táborhelyek formájában. A védett és/vagy ritka növényfajok száma gyakran 10 feletti. Az állatvilágra a csigák és futóbogarak faj- és egyedszám gazdagsága, ritka lepkefajok (pl. díszes tarkalepke), továbbá különösen gazdag madárvilág a jellemző. A rosszul megválasztott táborhelyek következtében a természetes vegetáció károsodhat, s zavarás következtében egyes madárfajok költési sikeressége romolhat.

Bár a vízitúrák során a holtágak és mocsarak szintén kevésbé érintett élőhelyek, a nagy kiterjedésűeket, vagy a nem teljesen lefűződött vízfelületűeket felkeresik a túrázók. Többek között vöcsökfajok és fokozottan védett szerkőfajok fészkelhetnek telepesen a hínárnövényzetben, ezek zavarása elkerülendő. A parti vízinövényzetet a nádas gyűjtőnév alatti társulások alkotják, melyekre elsősorban madárviláguk miatt kell figyelemmel lennünk. A nádasban fészkelő énekesmadarak mellett (nádiposzáták, barkóscinege, kékbegy stb.) a páronként (törpegém, bölömbika) és a telepesen fészkelő (nagy kócsag, kanalasgém, vörös gém, bakcsó) fokozottan védett madárfajok előfordulása a jellemző. Amennyiben a víziturizmus csak a nádasok szegélyzónáját érinti, jelentősebb hatással nem kell számolnunk.

Az ártéri rétek a ligeterdőkben megbúvó, kisebb-nagyobb, többnyire másodlagosan kialakult élőhelyek. Növényzetük a területhasználatnak megfelelően lehet természetszerű, illetve gyomos, adventív jellegű fajokból álló. Bár megjelenhetnek e gyepekben védett növényfajok is (pl. téli zsurló, tőzikék, különböző orchidea-fajok), növényzetük inkább szegényes. A folyami víziturizmus mint pihenő- és táborhely veszi ezeket igénybe.

Végül íme néhány alapszabály, amit a vízitúrázóknak érdemes megszívlelniük:

  • Készülj fel alaposan a túrára!
  • Túrádat erőnléted, gyakorlottságod, és társaid figyelembevételével tervezd!
  • Célszerűen, kényelmesen, és ne feltűnően öltözz!
  • A természetben nyitott szemmel és füllel, a szépségre fogékony szívvel járj!
  • Viselkedj csendesen, fegyelmezetten, vendégként!
  • Tartsd és tartasd be a túrázás szabályait (tűzrakás, hulladék, illemhely, táborozás, védett terület, túravezetés)!
  • A természetben való tartózkodás után állítsd vissza az eredeti állapotot (táborozás, szálláshely, illemhely)!
  • Szeresd és védd a természetet, igyekezd azt másokkal is megszerettetni, megismertetni, megvédetni!
  • Becsüld túratársaidat és őket a bajban soha el ne hagyd!
  • Igyekezz hasznosítani a természetben szerzett ismereteidet, tapasztalataidat!

Fórum
> tovább a fórumhoz
Támogatók